Intézménymutató:
NATO /Eszak-atlanti Szerzõdes Szervezete/
2008. november 20.
Robert Fico szlovák miniszterelnök kormánya november 19-én Révkomáromba kihelyezett ülését követően megerősítette: megkapta Gyurcsány Ferenc levelét, amelyben a magyar miniszterelnök a november elsejei dunaszerdahelyi labdarúgó-mérkőzésen történt rendőri beavatkozás „körülményei iránt érdeklődik”. Fico utasította kormánya külügyminiszterét, Ján Kubist hogy „fogalmazza meg a választ, egyszersmind arra is utasítást adtam, hogy kezdjék el budapesti utam előkészítését”. Közben a szlovák belügyminisztérium megtagadta egy magyar polgári társulás bejegyzését arra hivatkozva, hogy annak alapszabályában a Kárpát-medence földrajzi név szerepel, s ez a jelölés – az indoklás szerint – „a Szlovák Köztársaság területi egysége szempontjából elfogadhatatlan” – jelentette a pozsonyi Új Szó. Öllös László elemző, a Fórum Kisebbségkutató Intézet elnöke elmondta: Pozsonyban „mondvacsinált érveket rángatnak elő, amelyekkel azt sugallják, hogy Magyarország veszélyezteti Szlovákia biztonságát. Arról mélyen hallgatnak, hogy mindkét ország tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak”, és nyilvánvaló, hogy Magyarország egyszerűen nem veszélyeztetheti Szlovákiát. /Robert Fico Budapestre készül. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./
2008. december 16.
Tőkés László erdélyi európai parlamenti (EP) képviselő nyilatkozatban bírálta a Markó Béla vezette RMDSZ politikáját, mondván az RMDSZ – kiesvén a PD-L és a PSD nagykoalíciójából – csak most jött rá arra, hogy a román pártok többé-kevésbé valamennyien magyarellenesek. Tőkés még Theodor Stolojan miniszterelnök-jelölt visszalépése előtt juttatta el nyilatkozatát. „Sajnálatos és nevetséges, hogy Markó Bélának és elvtársainak közel húsz évre volt szükségük annak felismerésére, amit minden világosan látó erdélyi magyar ember mindig is tudott, éspedig hogy a román versenypártoknak – akárcsak a szlovákoknak – pártállástól függetlenül, többé vagy kevésbé a legfőbb közös jellemzőjük a magyarellenesség. Több mint tízévnyi kormánybeli vagy kormányoldali politizálás közben ezt nem látni, nem észrevenni: csapnivaló politikai helyzetfelismerésre, mondhatni vétkes politikai vakságra vall” – olvasható a nyilatkozatban. Tőkés szerint súlyos hiba volt, hogy az RMDSZ, tizenkét évvel ezelőtti kormányra kerülése óta, a román politikai nacionalizmus kisebbségi „szekértolójaként” segítette elhitetni a nemzetközi közvéleménnyel, az Európa Tanáccsal, a NATO-val és az Európai Unióval, hogy Romániában jó úton halad a kisebbségi ügyek megoldása. Másfelől viszont – folytatódik a nyilatkozat – nem valószínű, hogy a történtek után a román politikum a heves magyarellenesség hibájába esne. Valószínűleg igazat mond Mircea Geoana pártelnök, amikor ismételten kijelenti, hogy az eurokonformitás minimumát betartva ezentúl is tartják majd magukat a társadalmi befogadás elvéhez, és elítélik az etnikai diszkriminációt. /Tőkés bírálja Markót. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./
2009. január 21.
Életbe lépett a sajtóban a Nagy Testvér törvénye néven emlegetett rendelkezés, amelynek értelmében a távközlési szolgáltatók kötelesek fél évig tárolni a hálózatukon át lebonyolított beszélgetések és üzenetváltások időpontját. Romániában a kommunizmus évei, de a rendszerváltás óta eltelt közel két évtized történései is gyanakvóvá tették az állampolgárt mindenféle lehallgatás kapcsán, amire a mindenkori hatalom igyekezett a legkülönfélébb ürügyeket kitalálni. 2002-ben például a Belügyminisztérium mobiltelefonok lehallgatására alkalmas készülékeket vásárolt, állítólag a határellenőrzés megszigorítása, a szervezett bűnözés leküzdése, a NATO-integráció érdekében. Valójában függetleníteni akarta magát a lehallgatásokat végző Román Hírszerző Szolgálattól (SRI). Egy 2005-ben nyilvánosságra került statisztika szerint az engedélyezett telefonlehallgatások számát illetően a belügyi titkosszolgálat megközelítette a SRI-t. A belügyi titkosszolgálatot vezető Virgil Ardelean 2003-ban kérvényezte a Mediafax és az AM Press hírügynökség telefonjainak lehallgatását. 2008 tavaszán, a bukaresti NATO-csúcs előkészületeit kihasználva, a Legfelsőbb Védelmi Tanács titokban arról határozott, hogy valamennyi telefon- és internet-hálózat üzemeltetőjének a SRI rendelkezésére kell bocsátania szervereit. Ebben mind az államfő, mind a miniszterelnök egyetértett. A telefonlehallgatások monopóliumával az SRI rendelkezik, a testület ellenőriz minden törvényesen engedélyezett telefonlehallgatást. Az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság, a Terrorizmust és Szervezett Bűnözést Vizsgáló Igazgatóság, a Külügyi Hírszerző Szolgálat /SIE/, a Belügyminisztérium, a hadsereg titkosszolgálata által végzett lehallgatások is szerverein keresztül történnek. Gyakorlatilag a SRI töltötte be a sokáig tervezgetett Országos Lehallgatási Központ hatáskörét is. Romániában minden telefontársaságnak, internet-szolgáltatónak biztosítania kell az összeköttetést a SRI szervereivel, lehetővé kell tennie a kért telefonvonalak lehallgatását. A távközlési cégeknél külön részlegek szavatolják ezt a „szolgáltatást” a hírszerzés számára. Nem egy esetben a SRI a cégvezetők tudta nélkül, álcázott ügynököket juttat be távközlési társaságokhoz. Lehallgatási utasításai szűkszavúak, a telefonszámot és a lehallgatás időtartamát közlik. Ráadásul a SRI lehallgatási engedélyt sem mutat be. Emiatt néhány nagyobb távközlési társaság alig titkolja elégedetlenségét. A romániai hírszerző szolgálatok is elégedetlenek a SRI monopóliuma miatt, ezért „GSM táskákat”, diplomatatáskának álcázott laptopokat szereznek be maguknak, amelyekkel a mobiltelefonon folytatott beszélgetéseket hallgathatják le. Ezt a titkosszolgálatok egyike sem ismeri be. A Külügyi Hírszerző Szolgálat volt igazgatója, Catalin Harnagea (ma már) nem titkolja, hogy – 2006-os árfolyamon – egyetlen telefon egy órányi lehallgatása 6 millió régi lejbe került. Az APADOR-CH számításainak megfelelően 2005-ben átlagosan 222 napig helyeztek megfigyelés alá egy-egy telefont. Napi 30 perces lehallgatási idővel számolva ez telefononként 111 órát, vagyis 666 millió lejt jelent, 6370 telefonra számítva 8500 milliárd lejt tesz ki. Mit nyújtott cserében a SRI ezért? Lefülelt egy házi készítésű lehallgatókat forgalmazó bukaresti egyetemistát, egy telefontársasági alkalmazottat, aki személyenként 200 dollárért lehallgatta az előfizetőket, egy őrző-védő cég tulajdonosát, aki bankokban szerelt fel illegális lehallgató készülékeket, valamint egy munkanélküli mérnököt, aki volt munkaadója telefonbeszélgetéseit hallgatta le. /Bogdán Tibor: Fülelés és lefülelés Romániában. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./
2009. január 22.
Varga Gábor, a bukaresti Állami Szabadalmi és Védjegyhivatal vezérigazgatója számvetést készített: az RMDSZ kiesett a hatalomból, a központi és megyei kormányhivatalokban dolgozó több száz szakemberének (köztük Varga Gábornak is) maholnap új munkahely után néznie. Magyarán: „a mór megtette kötelességét” – azaz az RMDSZ hozzásegítette Romániát a NATO-ba és az EU-ba való zökkenőmentes felvételhez –, „a mór mehet!” Hosszas elemzést érdemelne a kudarcélmény előzményeinek a feltárása. Ideje végiggondolni az RMDSZ székelyföldi folyamatos térvesztésének reális indokait. Be kell ismerni, hogy „mindannyian elkényelmesedtünk”. A legfontosabb kérdés a „hogyan tovább”. Vissza kell térni újra az alapokhoz, hangsúlyozta Varga Gábor. Az önkéntes utcafelelősök intézményének újrafeltámasztása („nemzeti kataszter”!), a magukra hagyott („sokba kerül!”) körzeti központok újraélesztése szükséges. Vissza kell szerezni az emberek bizalmát a közösségüket szolgálni akaró, az erdélyi magyarság mellett elkötelezett tisztségviselők csatasorba állításával, a saját zsebre dolgozó etno-businessman félreállítása árán is. Sokak számára romantikusnak tűnnek majd ezek a gondolatok. Tekinthetők akár „lefeléfordulás”-nak, „a provincia meghitt, kedves, sok örömet is kínáló világában” való „elmerülésnek” is (Tamás Pál) –de más alternatíva nem nagyon létezik! Újra fel kell fedezni ama „állammodell” hatékonyságát, amely alapján a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a kilencvenes évek első felében megszervezte magát. Újra meg kell találni a horizontális társadalomépítés receptjét, a kisközösségeket szerves egységbe foglaló hálószervezet sokszínűségét. Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségét (Szövetségünk „kormányát”) annak idején nem véletlenül tervezték Kolozsvárra. Hány városi vagy megyei RMDSZ-székházban tartanak délután is ügyeletet napjainkban? Nyilván, nagyon fontos (volt?) a bukaresti jelenlét. De a saját belső önépítkezést egyetlen kormányhivatalban aratott siker sem múlhatja felül. A célt odahaza, „a provinciában” – s nem Bukarestben! – kell megvalósítani. El kell fogadni a sokszínűséget, a szakmai és korosztályi önszerveződések, a történelmi egyházak sokkal markánsabb jelenlétét. /Varga Gábor: Újragombolni a kabátot. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 22./ Varga Gábor 1998-tól vezérigazgató a bukaresti Állami Szabadalmi és Védjegyhivatalnál.
2009. február 9.
A tüntetések érvrendszerei alapján úgy tűnik, mintha az eltelt másfél évtized alatt semmi sem változott volna Romániában. 2009 februárjában tüntettek Sepsiszentgyörgyön a prefektúra előtt a Boc-kormány feltételezett szándékai ellen, miszerint a megyei kormányhivatalok éléről le akarja váltani a magyar tisztségviselőket, a Kovászna megyei magyar prefektust már leváltották. A tüntetésen szép számban megjelentek csíkszeredaiak. Tizenhat esztendővel ezelőtt, 1993 áprilisában, Csíkszeredában tüntettek a prefektúra előtt a Vacaroiu-kormány szándéka ellen, hogy leváltja a Hargita és Kovászna megyei magyar prefektusokat, és cserék lesznek a megyei kormányhivatalok élén is. A tüntetésen szép számban megjelentek sepsiszentgyörgyiek. Az 1993-as tüntetésen elhangzott érvek: a hagyomány- és szokásjog megköveteli, hogy a kisebbségi közösségek saját soraikból kinevezettek által vezettessenek. A megyei kormányintézmények vezetői tisztségeinek betöltése nem tükrözi a lakosság etnikai arányait. A felszólalók beszéltek arról, hogy voltaképpen huszadik század végi gyarmatosítás mindaz, ami történik. A 2009-es tüntetésén, a különböző tiltakozó szövegekben, ugyanezek az érvek ismétlődtek meg. Néhány különbség azonban felfedezhető. Akkor a megyei és helyi tanácsosok kilátásba helyezték együttes lemondásukat. Most erről szó sem volt. Akkor a tüntetéseket, tiltakozásokat az RMDSZ szervezte. Most az egyházak szervezték, az RMDSZ és az MPP csatlakozott hozzájuk. 1993-ban a tüntetéseknek, tiltakozásoknak nem volt semmi hatásuk. A lap főmunkatársa szerint mégis vannak változások: „EU- meg NATO-tag lettünk”, bárhová lehet szabadon utazni. Ezért „csípjünk le egy picit a búskomorságból” – ajánlja Székedi Ferenc. /Székedi Ferenc: Párhuzamok! – Párhuzamok? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./
2009. február 24.
Akár le is állíthatja az észak-erdélyi autópálya építésének munkálatait a kormány – jelentette ki Radu Berceanu közlekedési, leszögezve: a kormány számára nem jelent prioritást a sztrádaépítés. Az észak-erdélyi sztrádát építő amerikai Bechtellel folytatott tárgyalásokról elmondta: „Azt javasoltam, 2009 végéig készüljön el az Aranyosgyéres és Gyalu közötti 52 kilométeres szakaszból 42 kilométer, a fennmaradó tíz kilométeren ugyanis akadálymentesítési munkálatokat kell végezni. ” A Berettyószéplak melletti 18 kilométeres szakaszról is folytak tárgyalások, ahol a terepviszonyok miatt egy viaduktot is meg kell építeni. A miniszter közölte, idén csak a viadukt megépítését tudják finanszírozni. „2012-ig készüljön el az Aranyosgyérestől a határig tartó szakasz, az Aranyosgyéres–Brassó szakasz kapcsán pedig adjanak választ. Ennek a megépítésére ugyanis nincs pénzünk, ezért koncesszióba kívánjuk adni” – szögezte le a tárcavezető. „Télig le akarom állítani ezt a projektet. Ha addig nem jutunk megállapodásra, teljes egészében leállítom, mivel amúgy sincs pénzünk. Máshol építünk autópályákat” – hangoztatta Berceanu. Hozzátette: annak idején, 2003-2004-ben a NATO-csatlakozás érdekében volt szükség az amerikai társaság által megépítendő autópálya előnyben részesítésére, a délebbre húzódó négyes számú páneurópai folyosóval szemben. /Balogh Levente: Veszélyben az észak-erdélyi sztráda? = Krónika (Kolozsvár), febr. 24./
2009. március 27.
Semmilyen hibát nem követett el tavalyi tevékenységében a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) az államfő és a Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) tájékoztatásában – mondta Traian Basescu államfő március 27-én, az SRI 2008. évi jelentésének bemutatása után Az államfő méltatta a SRI megreformálását, amely 2005-ben kezdődött Radu Timofte vezetésével, és tavaly ért véget, George Maiorral az élen. „Románia olyan hírszerzéssel rendelkezik, amely minden küldetését végre tudja hajtani, nemcsak az országban, hanem az európai uniós és NATO-s partnerség követelményeinek is megfelelve” – fejtette ki Basescu. /Basescu megdicsérte a SRI-t. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./
2009. április 1.
Március 31-én a parlament együttes ülésen ünnepelték meg a honatyák, a kormány- és az államfő Románia NATO-tagságának öt, az Észak-Atlanti Szövetség fennállásának hatvanadik születésnapját. Az ülésre igyekvő Traian Basescu államfőnél az Antena 3 hírtelevízió egyik munkatársa az államfő lánya házvásárlási botrányával kapcsolatban érdeklődött. „Te kis mitugrász” – szólt oda a riporternek Basescu. /NATO-születésnap államelnöki sértéssel. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1./
2009. április 25.
Az Észak-Atlanti Szövetség (NATO) főtitkárával, Jaap de Hoop Schefferrel folytatott bukaresti tárgyalásokat követően Traian Basescu államfő azt nyilatkozta: a román csapatok továbbra is Koszovóban és Afganisztánban maradnak, míg „a küldetés véget nem ér”. Az államfő hozzátette: az afganisztáni csapatok létszámát 140-150 katonával bővítik. /Maradnak a román csapatok. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./
2009. június 4.
Miközben a kormányfő és a közlekedési miniszter továbbra is azt állítja, hogy az idén elkészül az észak-erdélyi autópálya Torda és Gyalu közötti 42 kilométeres szakasza, az amerikai Bechtel vállalat vezetősége szerint ehhez kisebb csoda szükséges. Öt év alatt az Észak-Erdélyen keresztülhaladó, Bechtel-autópálya néven is emlegetett útból eddig csak 18 kilométert sikerült leaszfaltoznia az amerikai vállalatnak. A Bechtel a Bors és Berettyószéplak közötti részen elvégzett munkálatokat az idén nem tudta folytatni, mert az idei költségvetésből nem jutott pénz erre a szakaszra. Radu Berceanu közlekedési miniszter kijelentette: a román állam azért írta alá 2003-ban a Bechtellel az észak-erdélyi autópálya megépítéséről szóló szerződést, hogy Romániát vegyék fel a NATO-ba. /B. T. : A „XXII. évszázad autópályáját” építi a Bechtel és a kormány. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./
2009. június 25.
Ismét Székelyföldre látogat Traian Basescu államfő. Június 26-án Csíkszeredában a 61. hegyivadászdandárnak ad át harci zászlót mintegy elismerésként azért, hogy az alakulat felkészültsége és felszereltsége megfelel a NATO követelményeinek, jelezte Eckstein-Kovács Péter, az elnöki hivatal kisebbségügyi tanácsadója. „Traian Basescu emellett meglátogatja a Csíki Székely Múzeumot is, más programjáról azonban nincs tudomásom” – mondta Eckstein. Az államfő látogatásáról még nem értesítette a helyi és megyei elöljárókat az elnöki hivatal, mondta Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke. Borboly Csabának nem is áll szándékában fogadni Traian Basescut, mert 26-án Kolozsváron az RMDSZ Szövetségi Operatív Tanácsának ülésén vesz részt. „Mindenesetre ha az államfő azért érkezik Csíkszeredába, hogy bejelentse: a miniszterek beváltják a tavasszal tett ígéreteiket, akkor szívesen látjuk” – jegyezte meg Borboly. Nem lelkesíti az államfő újabb székelyföldi látogatása Kelemen Hunor képviselőt, az RMDSZ ügyvezető elnökét sem, sőt az zavarja, hogy Basescu úti célja éppen egy katonai alakulat kitüntetése. „Ezzel az államfő nem azt üzeni, hogy a székelyek barátja, hanem azt, hogy jónak látja a román hadsereg székelyföldi jelenlétének megerősítését” – mondta. „Ha a tervezett katonai parádé a kaszárnya kapuin belül zajlik talán még rendben van, de köztérre kivinni majdhogynem provokáció” – vélekedett Kelemen. /Cseke Péter Tamás: Csíki katonai szemlén Basescu. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./
2009. július 18.
Németh Zsolt fideszes képviselő, Bálványosi Nyári Szabadegyetem egyik alapítója leszögezte: „Értékeket, projekteket, politikai programokat teremtett Tusványos” Elég a Magyar Állandó Értekezletre, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsra, a határokon átívelő magyar nemzetegyesítés folyamatára gondolni. Az elmúlt húsz esztendőben a két ország és a Kárpát-medencei magyarság (Kárpátalja és a Vajdaság kivételével) részévé vált az Európai Uniónak és a NATO-nak, és ezáltal elkezdett beépülni a nyugati világba. Az itt rejlő lehetőségek kiaknázása az egyik legfontosabb kihívás jelenleg. A bálványosi szabadegyetem alapvetően nemzetpolitikai intézmény, nem vonatkoztatható el a szomszédság- vagy térségpolitikától. Idén elhatározták, hogy még inkább kiterjesztik a szabadegyetemet. Egy olyan archívumot is létre szeretnének hozni, amely a hosszú évek során elhangzott gondolatokat és relikviákat összegyűjtené, ezáltal pedig a tusványosi gondolat egyfajta műhelyévé válna. Az erdélyi magyarság nagyon fontos lépést tett az európai parlamenti választásokon azzal, hogy létrejött az egység. Az önkritikára való képességet tükrözi, hogy az RMDSZ a Magyar Összefogás listájának első helyére Tőkés Lászlót javasolta. Németh Zsolt fontosnak tartja, hogy jelenleg épül az észak-erdélyi autópálya, hogy infrastrukturális együttműködések zajlanak Magyarország és Románia között. A magyarságnak fönn kell tartania a területi autonómia igényét, de helytelen lenne, ha közben lemondana a stratégiai célról. A jövendőbeli magyar kormánynak egyértelmű feladata, hogy támogassa az itteni magyar közösséget, olyan fontos célkitűzésekben is, mint az államilag finanszírozott egyetem létrehozása, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása, vagy a militarizált erdélyi objektumok önkormányzati kézbe való juttatása. /Ferencz Zsolt: Németh Zsolt a bálványosi folyamatról. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./
2009. szeptember 22.
Csáky Pál, a szlovákiai MKP elnöke a pozsonyi Új Szó 2008. január 8-i számában azt nyilatkozta: „a szlovák társadalom egy része elfogadja az európai értékrendet, a nyugati integrációt, és elfogadható viszonyra törekszik Magyarországgal. A társadalom másik része azonban egyfajta szellemi pánszlávizmus bűvkörében él, és a szlovákságot egyik legrégibb szláv népnek tartva, a kelleténél erősebben kacsingat Moszkvára. ” A nyilatkozatot Takács Gyula, a RÉV Értelmiségi Fórum szóvivője idézte abból az alkalomból, hogy a Fórum értelmezése szerint a magyar–szlovák konfliktus az Oroszország és az EU–NATO közötti titkos háború leképeződése – is (!). Az Értelmiségi Fórum szerint ebben Szlovákia együttműködik Oroszországgal. A szlovákiai magyarellenes megnyilvánulások rejtett célja etnikai konfliktus előidézése Közép-Európában, Oroszország érdekeinek megfelelően. Ebből következik, hogy a szlovák–magyar konfliktus nem két ország ügye, hanem az egész Európáé. Oroszország megkezdte befolyásának visszaállítását. Ebbe a folyamatba a közép-európai etnikai konfliktusok generálása jól beilleszthető. Ezt nagyban elősegíti, hogy van két ország – Szlovákia és Szerbia –, ahol a neopánszlávizmusra támaszkodva komoly etnikai konfliktusok gerjeszthetők. A zavarkeltést – mondják a Fórum tagjai – az oroszok jól fizetik, ez a kedvező olajárakban, nyersanyagszállításban valósul meg. /Sylvester Lajos: Összeesküvés-elméletek és a neopánszlávizmus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 22./
2009. október 24.
Október 22-én, romániai látogatása alkalmával Joe Biden amerikai alelnök nemcsak Traian Basescu államfővel találkozott, hanem a PD-L, PNL és PSD vezetőivel is. Az alelnököt nem fűzik kellemes emlékek a szocdemekhez. Előző találkozásukról Biden felháborodva távozott, az eszmecsere kínosan végződött. Az előző találkozó ugyanis 1999-ben, éppen a Jugoszlávia elleni légi csapások idején történt, amikor az akkor szenátor Biden egy NATO küldöttség tagjaként érkezett a NATO tagságra pályázó Romániába. A botrány a PSD akkori vezetőinek „eszmefuttatása” miatt tört ki: szöges ellentétben a szerbekkel, akik az euroatlanti szövetség védőszárnyán kívül próbálták – fegyverekkel – „megoldani” az albán kisebbség ügyét, ők megvárnák, amíg Románia bejut a NATO-ba, s szükség esetén azután intézik el végérvényesen – bármilyen eszközzel – az erdélyi „magyar kérdést”. Mert tagok lévén ugyebár a NATO nem büntetheti meg Bukarestet. Ilyesmi szivárgott ki a találkozóról. Joe Biden megbotránkozva hagyta el a találkozót, s kemény hangon, egyértelműen leszögezte a szocdemeknek: szó se lehet ilyesmiről, eszükbe se jusson erre használni a NATO védőszárnyát. Amennyiben valóban így viszonyulnak a „magyar kérdéshez” ne is álmodozzanak NATO tagságról. Azóta tíz év telt el, a PSD 180 fokos fordulatot vett a NATO ügyében, s Románia immár az északatlanti-szövetség tagja. Az erdélyi „magyar-kérdés” karhatalmi megoldására sem került sor. Vajon a határozott amerikai fellépés nélkül lemondtak volna erről? Tavaly decemberében például a szocdemek ellenezték az RMDSZ kormányzási részvételét. Az RMDSZ mégis velük barátkozik. /Chirmiciu András: Biden és a magyar kérdés. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./
